A 33 éves balhátvéd még nem tudja minden csapattársa nevét, de a csúfnevek már mennek

„Visszajött a bizsergés”

 

Nyolc év után tért vissza a dunaszerdahelyi DAC együttesébe. Bár a sárga-kékek a labdarúgó Corgoň Liga tavaszi idénynyitóján csak gól nélküli döntetlent játszottak, szerinte a keret képes kiharcolni a bentmaradást. Szabó Ottóval, a DAC 33 éves balhátvédjével beszélgettünk.

 

Szabó Ottó szabadrúgásai mindig gólveszélyesek (Somogyi Tibor felvétele)

Hogyan született meg a megállapodás a hazatéréséről?

Minden évben haza akartam jönni Dunaszerdahelyre, de nem volt megfelelő alkalom. Hiába törekedtem a hazatérésre, egyszerűen nem jött össze. Most végre azt hozta a sors, minden téren, hogy végre itthon vagyok. Nagyon örülök. Két és fél éves szerződést írtunk alá, remélem, kitöltöm, és végig egészséges leszek.

 

Mekkora szerepe van a hazatérésében Radványi Miklós vezetőedzőnek?

Ahogy én mindig haza akartam jönni, úgy ő is minden évben várt. Le a kalappal előtte és Jozef Olejník előtt is, mert nagyon jó edzéseket tartanak, jól összetartják a társaságot. Nagyon felnézek rájuk.

 

A kassaiak elleni mérkőzés pont a 33. születésnapjára esett, és majdnem góllal ünnepelt: a kapus Tofiloszki a léc alól tolta ki a szabadrúgását.

Ha egy picit erősebb a lövés, akkor lehet, hogy bemegy. Így viszont sajnos nem lett belőle gól. Majd legközelebb.

 

A tavaszi idénynyitó így 0:0-lal ért véget. Hogyan értékeli a meccset?

Mindenki hangsúlyozta, hogy csak egy napja vagyunk így együtt, mert a fél csapat a meccs napján érkezett. Ehhez képest nagyon is pozitívak a benyomásaim. Tény, hogy nem voltak nagyon kidolgozott helyzeteink, de küzdöttünk egymásért. Nem volt látványos még a játék, de mindent megtettünk, ami tőlünk telt. Szép lassan menni fog ez, jó kis csapat leszünk. Bár most nem nyertünk, a pályán és az öltözőben is nagyon jó volt a légkör, ez még csak a kezdet.

 

Tudják már egymás nevét a csapattársakkal?

Nem. Ezt nem is lehet megtanulni egyik napról a másikra, főleg az én agyammal, mert én a neveket nem tudom olyan jól megjegyezni… De a csúfnevek már azért mennek, a pályán meg kell tudni mondani a másiknak az utasításokat, úgyhogy a megszólítás megvan. Ez fontos.

 

Mit szól a szurkolókhoz?

Elkezdődött valami. Ez a lényege az egésznek – a bizsergés. Ez pedig ismét visszajött. Visszajött az öröm, a harc, a meccs előtti gyülekezés a kocsmában… Él a város. Ez a legfontosabb, hogy az emberek, akik hosszú ideje vártak arra, mikor lesz a DAC megint a régi DAC, most újra érzik a bizsergést.

 

A DAC a táblázat utolsó helyén áll, ráadásul a fegyelmi bizottság hat pontot levont a csapattól a bundabotrány miatt.

Egyáltalán nem gondolunk erre. Ezen már nem tudunk változtatni, ez már a múlt. Az a lényeg, hogy mit tudunk kihozni az előttünk álló meccsekből. Mindent meg kell tennünk azért, hogy minél több pontot szerezzünk.

 

Ez a keret képes lehet kiharcolni a bentmaradást?

Simán. A foci ám óriási szép dolog, bármi történhet, bármikor! Ha mindent megteszünk, kinyílik az az ajtó. Úgy érzem, sikerülni fog.

 

Egy hét múlva a nagyszombati Spartak otthonában lépnek pályára, ahol fő riválisuk, a nyitrai együttes egy pontot szerzett. Mit várnak a mérkőzéstől?

Az egy hét alatt összekovácsolódik valamelyest a csapat, szerintem minden egyes nappal jobbak és jobbak leszünk. A cél a bentmaradás, nem az számít, hogy kit verünk meg, és kitől kapunk ki, hanem az, hogy a szezon végén ne az utolsó helyen álljunk.

 

„A szlovák foci hajtósabb”

 

Szabó Ottó pályafutása a bécsi Rapidban indult, de a balhátvéd megfordult az MTK-ban, Sopronban, Debrecenben, a Vasasban, a DAC-ban, a pozsonyi Slovanban és a Petržalkában, később a Győri ETO-ban is, legutóbb pedig Pápán játszott. Az NB I-ben százötven meccset játszott, van tehát összehasonlítási alapja a szlovák és a magyar bajnokságról. „Nagy a különbség, a szlovák liga harciasabb, nagyobb szívvel játszanak a játékosok, jobban odateszik magukat, más a mentalitás. A magyar foci sokkal technikásabb, játékosabb, kicsit okosabb, de a szlovákiai és magyarországi csapatok egymás elleni meccsén többnyire a szlovákiaiak fognak nyerni, mert hajtósabbak, küzdősebbek” – vélekedik Szabó Ottó.

(BŐD TITANILLA, Új Szó, 2014. március 4.)