Under construction...

 

Kiss Balázs interjúja

Fotók: Šenkár Márió

 

A DAC-cal kel, és azzal is fekszik, beszélgetésünk ideje alatt négyszer nyomta ki a telefonját. Hétvégén akár több száz kilométert is levezet, hogy egyik meccsről eljusson a másikra, de otthon mindezt elnézik neki. A csapat jövőjét az ifjúságnevelésben látja. Reméli, s egyben ígéri, irányításuk alatt soha nem állhat elő olyan helyzet, hogy a szurkolók távozásra szólítanák fel őket. Nem utolsósorban pedig azt is tudja, egy DAC-drukkernek mikor kell házasodni. Végh Tiborral, a DAC klubelnökével beszélgettünk.

 

A szurkolók egy része – itt elsősorban a harminc év alattiakra gondolok – a DAC tulajdonosváltásakor találkozott először az Ön nevével. Világi Oszkár a dunaszerdahelyi városházán tartott sajtótájékoztatóján jelentette be, Végh Tibor lesz a klub elnöke. Hogy jutott el idáig?

Dunaszerdahelyen születtem, itt is jártam ki az iskoláimat, majd Pozsonyba jelentkeztem a Komenský Egyetem Testnevelési Karára. Ezalatt az idő alatt a többi szerdahelyi sráchoz hasonlóan én is fociztam a DAC korosztályos csapataiban. A labdarúgás tehát gyerekkorom óta a szenvedélyem. Abban az időben, mikor felkerültünk a divízióból, második számú kapusként számítottak rám Majthényi Lóránt mögött. Harmadikos voltam az egyetemen, mikor csúnya keresztszalagszakadást szenvedtem. Döntenem kellett: vagy a foci vagy az egyetem.

 

Hogy döntött?

Az egyetemet választottam. Annak befejezése után pedig Besztercebányán kezdtem tanítani testnevelő tanárként egy elektrotechnikai szakközépiskolában. Két évet töltöttem ott, majd hazaköltöztem Dunaszerdahelyre. Három munkahelyre is hívtak, s én a Smetana ligeti alapiskolában vállaltam állást, szintén tornatanárként. A döntésem meghozatalában nagy szerepe volt Lázár Györgynek, aki később az iskola igazgatóhelyettese lett. Gyuri korábban edzőm is volt, ő beszélt rá arra, hogy a kisgyerekek mellett tegyem le a voksom. 1987-et írtunk ekkor.

 

Végül mégsem maradt a tanári pályán...

Az alapiskolában 1993-ig dolgoztam, utána egy rövid ideig tanítottam a szlovák gimnáziumban. Időközben egy előkészítőt is vezettem, ekkor tűntek fel olyan játékosok, mint Borbély Balázs, Straka Gábor vagy a Ďurica testvérek. Szinte még gyerekek voltak. A kilencvenes évek közepén fordulatot vett az életem, elhagytam a tanári pályát, és hogy szerdahelyiesen fogalmazzak, „beléptem a bizniszbe“; az üzleti szektorban kezdtem el tevékenykedni. Egy elenyésző ideig ugyan még tanítottam a gimnáziumban, de az már nem volt számottevő. Mindössze hat, nyolc órát vállaltam hetente. A focival sem foglalkoztam már komolyabban azon kívül, hogy játszottam az öregfiúk csapatában.

 

Valami mégis visszacsalogatta a pálya közelébe...

Aki szakemberként életében legalább egyszer belekóstol a meccsek hangulatába, magába szívja az öltőzők szagát, a játékosaival együtt – legyen az gyerek vagy valamelyik idősebb korosztályhoz tartozó – megtapasztalja az edzések hangulatát, az igazán sohasem tud elszakadni a labdarúgástól. 2007-ben aztán megkeresett Lépes Gyuri barátom. Elszomorítóan vázolta, hogy a Csallóközben lejtmenetben van az utánpótlásképzés. Az ifistákra nagyon kis hangsúlyt fektetnek; elkallódnak a tehetséges játékosok. Onnantól kezdve többször találkoztunk és beszélgettünk ifjúságnevelésről. A kialakult helyzet megoldására hoztuk létre az FK 2007-et. Ötletünket Világi Oszkár is felkarolta, de a dunaszerdahelyi sportgimnáziumot is meg kell említenem, amelyikkel nagyon jó az együttműködésünk. Teltek a hónapok, s láttuk, hogy nem értelmetlen dolog, amit csinálunk. Úgy alakult, hogy az ifiképzés mellett a nyékvárkonyi csapat igazgatása is felügyeletünk alá került. Büszkén mondhatom, hogy ma már öt-hat olyan meghatározó játékos is szerepel a várkonyiaknál, akiket mi neveltünk ki.

 

A vér tehát nem válik vízzé. Olyannyira, hogy – ha fogalmazhatok így – egy pályával feljebb lépett, s most a DAC klubelnökeként ül velem szemben.

Nem hiszem, hogy lenne olyan DAC-drukker, aki ne követte volna figyelemmel a klub tulajdonosváltása körüli mizériát. Tudom – hiszen magam is itt élek és dolgozom –, hogy mit jelent ez a váltás a dunaszerdahelyi futballbarátoknak. Világi Oszkárral baráti a viszonyunk. Neki a foci mellett rengeteg egyéb elfoglaltsága is van, talán őt nem kell bemutatni senkinek. Szereti a labdarúgást, azon belül is él-hal a DAC-ért, s megbízva bennem, felkért, hogy vállaljam el a klub irányításával járó teendőket. Megköszönve a bizalmat, igent mondtam, amellett, hogy természetesen az eddigi tevékenységeimmel tovább foglalkozom. A célunk egyforma, az elképzeléseink ugyanazok. Jó irányba akarjuk vinni a klubot, egy olyan útra akarjuk téríteni, amely úton való haladás részleteit egymás között többször végigbeszéltük.

 

Mégis, klubvezetőként milyen konkrét feladatok hárulnak Önre? Hogyan kell irányítani egy fociklubot?

Kitaláltunk egy stratégiát, amelyet követve szeretnénk felélénkíteni, illetve megjavítani azt, ami eddig nem működött. Tulajdonképpen a DAC-cal ébredek, és vele is térek nyugovóra. De hogy konkrét példát is mondjak; most például a sikabonyi pálya körüli fák kivágási engedélyét intézem. Elsődleges célunk ugyanis a sikabonyi edzőközpont kiépítese. A tervek már elkészültek, két nagy füves pályát, és több kisebb pályát álmodtunk meg. Emellé szükséges az infrastruktúra kiépítése, ekörül napi szinten ügyködni kell. Mindennek megvalósítása pedig nem várathat magára, már májusban el akarjuk kezdeni a munkálatokat.

 

Tehát e-mailek, telefonok, tárgyalások...

A levelesládámba leginkább csak este van időm belenézni. Jobbára tárgyalásról tárgyalásra járok, s közben telefonálok. Ha már itt tartunk, ma is kaptam egy sms-t az egyik játékostól, melyben arra kért, hogy tudnék-e vele és két másik társával találkozni. Mi megígértük a fiúknak, hogy nem kell aggódniuk a pénzükkel kapcsolatban. A márciusi fizetését mindenki a szerződésében foglaltaknak megfelelően meg fogja kapni. Ennek szerepe volt az átigazolásnál is. Van pár játékos, aki annak tudatában írta alá a szerződését, hogy megtörténik a tulajdonosváltás. Nem hiszem, hogy ez különösebb erkölcsi vitát indítana, hiszen mindenki pénzből él, és tudni szeretné, hogy ahová játékosként leszerződik, ott mire számíthat. Volt olyan, hogy az átigazolási időszak utolsó napján este tíz órakor hívtuk fel a szövetség illetékesét, hagyja jóvá az általunk kiszemelt játékos átlépését, mert csak akkor tudtuk megmondani biztosan, mi várható. Mi azonban megígértük a srácoknak, amit kínálunk, tartjuk. Persze sejtettük, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de megoldjuk.

 

Hogyan reagálnának, ha valaki azt kezdené el kiabálni a stadionban, hogy „Világi takarodj!“ ?

Ez nem fordulhat elő, ebben biztos vagyok. Odáig nem jutunk el. Világi úr komoly döntést hozott, amikor megvásárolta a klubot, s ehhez hasonló komolysággal is akar tenni a DAC sikeréért. Ez mindannyiunk szívügye.

 

Miben látják a siker kulcsát?

Az ifjúságnevelésben. Elképzelésünk szerint hosszútávon csak úgy tudjuk sikerre vezetni a DAC-ot, ha erre a területre összpontosítunk. Üzleti szempontból is az hozza a legtöbbet a konyhára, ha a saját nevelésű játékosokkal jelenünk meg a piacon. De ne ugorjunk ekkorát előre. Olyan gyerekeket szeretnénk összeválogatni, akik pár év múlva a nagycsapat gerincét alkothatják majd. Természetesen fontos a mentális nevelésük is ezeknek a fiataloknak. Fontos az, hogy érezzék, megtiszteltetés a DAC-ban rúgni a bőrt. Nem akarok közhelyeket puffogtatni, de úgy gondoljuk, e dolgok megvalósítása nélkül nem leszünk életképesek. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy kiépítsünk egy olyan edzőbázist, egy akadémiát, ahol összegyűjtjük a környék legtehetségesebb és legkitartóbb fiatal játékosait. Ennek érdekében már tanulmányoztuk a francia modellt Auxerre-ben, a napokban készülünk az Ajax akadémiájára. Versenyképes rendszert akarunk kialakítani. Ez többéves folyamat, de minél előbb el kell kezdenünk, ha eredményt akarunk elérni. Egy Hamšík-szintű játékos kinevelése nem megy egyik napról a másikra. A pénz mellett mindehhez idő és megfelelő szakmai háttér is szükséges. Úgy gondolom, hogy Németh Krisztián, Lépes Gyuri, Takács Pista, Borbély Balázs, Kiss Igor, Biegelbauer Róbert és a többiek, akik már korábban is az utánpótlásneveléssel foglalkoztak a DAC-nál, mind komolyan veszik feladatukat, és azért dolgoznak, hogy munkájuk gyümölcse mihamarabb beérjen.

 

Két külföldi futballakadémiát említett, mi a helyzet a magyarországiakkal. Mégiscsak hozzájuk vagyunk legközelebb.

Talán nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a hozzánk legközelebb álló csapatok a Videoton és a Puskás Akadémia. Velük minden évben legalább egyszer mérkőzést játszunk. A Puskás Akadémia vezetőségével nagyon jó baráti viszonyt ápolunk, személyes találkozókra is összejárunk. A hamarosan megújuló weboldalunk pedig a Videoton internetes oldalának mintájára készül. Azt már nagyjából megbeszéltük, hogy milyen tartalommal töltjük meg, hamarosan ez is beindul. Stílusosan akár azt is mondhatnám, hogy „under construction“, vagyis fejlesztés alatt áll. Mint ahogy minden egyéb a klub körül. Azon is agyalunk, hogy az FK DAC címerét esetleg megújítsuk. Ötletelünk, egyeztetünk, gondolkodunk.

 

Ha már ezzel az idegen kifejezéssel élt, ezen kívül milyen újításokra számíthatnak a szurkolók?

Stadiont akarunk építeni. Felmerült a lehetősége egy teljesen új létesítmény felhúzásának, de ettől az elképzeléstől egy idő után elálltunk. A Sport utcai arénát fogjuk átépíteni. A DAC a legnagyobb sikereit ezen a pályán érte el, az emberek nehéz szívvel válnának meg ettől a helytől. Az építkezést 2,4 millió euróval támogatja a kormány, 1,6 millióval száll be a város, a többit mi álljuk. E pillanatban azonban elsődleges a sikabonyi pályák kiépítése, s valamikor a nyáron megkezdődhet a stadionépítés is. Ez egy összetett munkafolyamat, hiszen a lelátók kialakítása mellett a játéktér is megújul, új, gazdaságos öntözőrendszerrel és talajfűtéssel látjuk el a pályát, és persze parkolóhelyek kialakítására is gondolnunk kell. Minderről az önkormányzattal is tárgyalunk majd, hiszen például a parkolók esete specifikus, mert gyakorlatilag nekünk csak meccsnapon lenne rá szükségünk. Ha ezeket a dolgokat sínre tettük, utána beszélhetünk olyan témákról is, mint a beléptetőrendszer modernizálása, bérletek kialakítása, a belépők esetleges kategorizálása, a jegyvásárlás lehetőségeinek bővítése, ajándéktárgyak forgalmazása.

 

Hogy képzelik el a szurkolókkal való kapcsolattartást?

Én magam már beszélgettem a szurkolói csoportok vezetőivel, Világi úr a jövő héten egy szurkolói fórum vendége lesz (a beszélgetés azóta már lezajlott – a szerk. megj.) a stadion éttermében, a Slovan elleni meccsünk előtt pedig Herdics Zoltán biztonsági menedzser ismertette az új szurkolói törvény vonatkozó rendelkezéseit a drukkerekkel. Az információk közlésével és a szurkolókkal való kapcsolattartással hamarosan megbízunk valakit. Már tudjuk, ki lesz az a személy, de ahogy az előbb fogalmaztam, egyelőre még ez is „under construction“. Az ajtóm mindenesetre mindenki előtt nyitva áll. Szeretnénk, ha e téren minden úgy működne, ahogy annak egy egészséges egyesületnél működnie kell. Ezért figyelünk majd oda a VIP-szektor kialakítására is, és terveink szerint a bérleteseinket egyéb kiváltságok is megilletik majd. Ez minden nagy nyugati klubnál így műdik. Egyébként az eddig lejátszott meccseinken a szurkolóink fantasztikus hangulatot teremtettek, bízunk benne, hogy ez így lesz a jövőben is. Köszönet nekik a buzdításért.

 

Mi a helyzet a hagyományőrzéssel, mekkora megbecsülést kapnak majd a klub legendás játékosai? Korábban megtörtént, hogy Rudolf Pavlíkot nem akarták beengedni a VIP-szektorba...

Aki kint volt a tavaszi meccseinken, láthatta, hogy olyan személyek foglalnak ott helyet, mint például Pecze Károly, Dušan Liba vagy Peter Fieber, senkit nem zavartunk el onnan. Idén szeptemberben lesz a klub megalapításának 110. évfordulója. Nagy Krisztiánnal, a DAC szurkolói weboldalának fenntartójával már beszéltünk ennek méltó megünnepléséről. Krisztián egy kiállítást tervez, de egyelőre ennek a rendezvénynek a megszervezését még nem kezdtük el, erre több időnk most nem jutott, mivel jelen pillanatban mások a prioritások. Viszont támogatni szeretnénk az ehhez hasonló elképzeléseket.

 

Lát esélyt egy közös cseh-szlovák bajnokság létrejöttére? Pár éve ez is szóba került.

Mi mindenképp örülnénk neki, de szerintem ebbe a csehek nem egyeznek bele. Ők előbbre vannak mind játéktudásban – vegyük csak a Plzeň menetelését az Európa Ligában –, mind az infrastruktúra kiépítésében. A stadionjaik nagy része fedett, a pályák zöme fűthető. Viszont ha mégis megvalósulna ez a fúzió, mi szeretnénk a részesei lenni. Azt beszélik, Szlovákiából négy csapat indulhatna ebben a versenyben. Elsősorban a komoly hagyományokkal bíró egyesületekről van szó, mint például a Slovan, a Nagyszombat vagy a Kassa. Azt hiszem, a múltunkra való tekintettel joggal lenne helyünk e csapatok között. Bízom benne, hogy a jövőben ez be is igazolódik. Szóba került ez már a stadionépítés kapcsán is. Világi úr ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy a stadion befogadóképessége semmiképp se legyen kevesebb 12-13 ezer főnél. Mert amennyiben a prágai Spartát kéne fogadnunk Dunaszerdahelyen, biztosan nem lenne elég egy kilencezres aréna.

 

Mi a véleménye a futballbundáról?

Ez egy tragédia a labdarúgásban. De nem csak itt, hanem minden más sportágban egyaránt. Ezt minél előbb ki kell irtani a sportból, mert ha nem a pályán dől el az eredmény, azt onnantól kezdve igazából nem is nevezhetjük sportnak. Mindenki tudja, hogy a DAC-tól hat pontot levontak, mert négy korábbi játékosa bundaügybe keveredett. Az természetes, hogy a vétkes futballistákat meg kell büntetni emiatt, de a klubot nem kellett volna ilyen szankcióval sújtani. Erre még korábban nem volt példa. A sportdiplomáciánkon is van javítanivaló, mert a jövőben hasonló esetnek nem szabad előfordulnia.

 

Kanyarodjunk el egy kicsit a DAC-tól. Van-e kedvenc csapata valamelyik külföldi ligából?

Őszinte és lehet, hogy meglepő lesz, amit mondok. Mostanában nemigen nézek focit a tévében. Egyszerűen nincs rá időm. Múlt hét pénteken elmentem Szencre, hogy megnézzem a második ligás hazaiak játékat a Liptószentmiklóssal. Másnap délelőtt végignézem két diákcsapatunk meccsét is. Mindketten a nagyszombatiak ellen játszottak. Utána beültem az autóba, és megcéloztam a Disznólegelőt: Slovan – DAC. De még ez sem volt elég, hazafelé megálltam a Bős – Domaniža meccsen. Az volt tehát aznap a negyedik mérkőzésem. Vasárnap reggel nyolckor már úton voltam Nagytapolcsányba, ahol az ifistáink játszottak, visszafelé négy srácot kitettem Komáromban, onnan pedig Nyékvárkonyra hajtottam. Persze a pályára. Levezetésképpen este megnéztem a tévében az El Classicót. Számolta? Nyolc meccs három nap alatt.

 

Mit szól mindehhez a család?

Fogalmazzunk úgy, hogy megértőek. Mi szeretnénk, ha a játékstílusunk a sok futáson alapuló Bundesliga csapatokéra hasonlítana, de a német bajnokikat nem tudom otthon figyelemmel követni. Nem voltam még képes beállítani az Eurosport2-t. Igazából viszont az angol ligát szeretem.

 

A vébén kinek fog szurkolni?

Az olaszok a kedvenceim. Szeretem Olaszországot, kedvelem az ottani emberek mentalitását. Kirándulni is minden évben elmegyünk Itáliába; télen síelni, nyáron a tenger mellé. Fociszerető emberként az egyik legmeghatározóbb élményem szintén ide köthető. Pontosabban a San Siróhoz, ahol egyszer egy városi derbin én is ott ültem a lelátón, amikor az Inter 4:3-ra legyűrte a Milánt. De ahogy említettem, az angolokat is szeretem. Szintén felejthetetlen volt, mikor a 2005-ös isztambuli Bajnokok Ligája döntőben a Liverpool 3:0-ról felállva verte meg az AC Milánt. Ezt a meccset is a helyszínen tekintettem meg. Úgy látszik, nem hozok szerencsét a rossoneriknek.

 

Külföldi stadionokból tehát van pár meghatározó élménye, mi a helyzet a hazaival? Milyen emlékezetes pillanatai vannak Végh Tibornak a DAC stadionjából?

Még a Smetana ligeti alapiskolában tanítottam, mikor vendégül láttuk a Bayern Münchent. Szerintem ez mindenki számára örök emlék. A meccs szünetében el kellett hagynom a helyemet, s emlékszem, ezután már nem tudtam visszafurakodni, akkora volt az embertömeg. A második félidőt már Lázár Gyuriéktól néztem végig. Az igazság az, hogy abban az időben én minden hazai meccsen kint voltam. Besztercebányáról is hazajártam, még akkor is, ha hétköznapra esett egy-egy találkozó. Emellett én nem követtem el azt a hibát, amit Világi úr, akinek az esküvője épp meccsnapra esett, s emiatt csak az első félidőre tudott kimenni a stadionba. Én ugyanis július 16-án házasodtam, amikor szünetel a bajnokság. A házasulandó DAC-drukkereknek ajánlom, az én példámat kövessék, ha nem akarnak rögtön az elején vitába szállni a menyasszonyukkal.

(Kiss Balázs, KLIKKout 2014. április)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.