Under construction...
Kiss Balázs interjúja
Fotók: Šenkár Márió
A DAC-cal kel, és azzal is fekszik, beszélgetésünk ideje
alatt négyszer nyomta ki a telefonját. Hétvégén akár
több száz kilométert is levezet, hogy egyik meccsről
eljusson a másikra, de otthon mindezt elnézik neki. A
csapat jövőjét az ifjúságnevelésben látja. Reméli, s
egyben ígéri, irányításuk alatt soha nem állhat elő
olyan helyzet, hogy a szurkolók távozásra szólítanák fel
őket. Nem utolsósorban pedig azt is tudja, egy
DAC-drukkernek mikor kell házasodni. Végh Tiborral, a
DAC klubelnökével beszélgettünk.
Dunaszerdahelyen születtem, itt is jártam ki az
iskoláimat, majd Pozsonyba jelentkeztem a Komenský
Egyetem Testnevelési Karára. Ezalatt az idő alatt a
többi szerdahelyi sráchoz hasonlóan én is fociztam a DAC
korosztályos csapataiban. A labdarúgás tehát gyerekkorom
óta a szenvedélyem. Abban az időben, mikor felkerültünk
a divízióból, második számú kapusként számítottak rám
Majthényi Lóránt mögött. Harmadikos voltam az egyetemen,
mikor csúnya keresztszalagszakadást szenvedtem. Döntenem
kellett: vagy a foci vagy az egyetem.
Hogy döntött?
Az egyetemet választottam. Annak befejezése után pedig
Besztercebányán kezdtem tanítani testnevelő tanárként
egy elektrotechnikai szakközépiskolában. Két évet
töltöttem ott, majd hazaköltöztem Dunaszerdahelyre.
Három munkahelyre is hívtak, s én a Smetana ligeti
alapiskolában vállaltam állást, szintén tornatanárként.
A döntésem meghozatalában nagy szerepe volt Lázár
Györgynek, aki később az iskola igazgatóhelyettese lett.
Gyuri korábban edzőm is volt, ő beszélt rá arra, hogy a
kisgyerekek mellett tegyem le a voksom. 1987-et írtunk
ekkor.
Végül mégsem maradt a tanári pályán...
Az alapiskolában 1993-ig dolgoztam, utána egy rövid
ideig tanítottam a szlovák gimnáziumban. Időközben egy
előkészítőt is vezettem, ekkor tűntek fel olyan
játékosok, mint Borbély Balázs, Straka Gábor vagy a
Ďurica testvérek. Szinte még gyerekek voltak. A
kilencvenes évek közepén fordulatot vett az életem,
elhagytam a tanári pályát, és hogy szerdahelyiesen
fogalmazzak, „beléptem a bizniszbe“; az üzleti
szektorban kezdtem el tevékenykedni. Egy elenyésző ideig
ugyan még tanítottam a gimnáziumban, de az már nem volt
számottevő. Mindössze hat, nyolc órát vállaltam hetente.
A focival sem foglalkoztam már komolyabban azon kívül,
hogy játszottam az öregfiúk csapatában.
Valami mégis visszacsalogatta a pálya
közelébe...
Aki szakemberként életében legalább egyszer belekóstol a
meccsek hangulatába, magába szívja az öltőzők szagát, a
játékosaival együtt – legyen az gyerek vagy valamelyik
idősebb korosztályhoz tartozó – megtapasztalja az
edzések hangulatát, az igazán sohasem tud elszakadni a
labdarúgástól. 2007-ben aztán megkeresett Lépes Gyuri
barátom. Elszomorítóan vázolta, hogy a Csallóközben
lejtmenetben van az utánpótlásképzés. Az ifistákra
nagyon kis hangsúlyt fektetnek; elkallódnak a tehetséges
játékosok. Onnantól kezdve többször találkoztunk és
beszélgettünk ifjúságnevelésről. A kialakult helyzet
megoldására hoztuk létre az FK 2007-et. Ötletünket
Világi Oszkár is felkarolta, de a dunaszerdahelyi
sportgimnáziumot is meg kell említenem, amelyikkel
nagyon jó az együttműködésünk. Teltek a hónapok, s
láttuk, hogy nem értelmetlen dolog, amit csinálunk. Úgy
alakult, hogy az ifiképzés mellett a nyékvárkonyi csapat
igazgatása is felügyeletünk alá került. Büszkén
mondhatom, hogy ma már öt-hat olyan meghatározó játékos
is szerepel a várkonyiaknál, akiket mi neveltünk ki.
A vér tehát nem válik vízzé. Olyannyira, hogy –
ha fogalmazhatok így – egy pályával feljebb lépett, s
most a DAC klubelnökeként ül velem szemben.
Nem hiszem, hogy lenne olyan DAC-drukker, aki ne követte
volna figyelemmel a klub tulajdonosváltása körüli
mizériát. Tudom – hiszen magam is itt élek és dolgozom
–, hogy mit jelent ez a váltás a dunaszerdahelyi
futballbarátoknak. Világi Oszkárral baráti a viszonyunk.
Neki a foci mellett rengeteg egyéb elfoglaltsága is van,
talán őt nem kell bemutatni senkinek. Szereti a
labdarúgást, azon belül is él-hal a DAC-ért, s megbízva
bennem, felkért, hogy vállaljam el a klub irányításával
járó teendőket. Megköszönve a bizalmat, igent mondtam,
amellett, hogy természetesen az eddigi tevékenységeimmel
tovább foglalkozom. A célunk egyforma, az elképzeléseink
ugyanazok. Jó irányba akarjuk vinni a klubot, egy olyan
útra akarjuk téríteni, amely úton való haladás
részleteit egymás között többször végigbeszéltük.
Mégis, klubvezetőként milyen konkrét feladatok
hárulnak Önre? Hogyan kell irányítani egy fociklubot?
Kitaláltunk egy stratégiát, amelyet követve szeretnénk
felélénkíteni, illetve megjavítani azt, ami eddig nem
működött. Tulajdonképpen a DAC-cal ébredek, és vele is
térek nyugovóra. De hogy konkrét példát is mondjak; most
például a sikabonyi pálya körüli fák kivágási engedélyét
intézem. Elsődleges célunk ugyanis a sikabonyi
edzőközpont kiépítese. A tervek már elkészültek, két
nagy füves pályát, és több kisebb pályát álmodtunk meg.
Emellé szükséges az infrastruktúra kiépítése, ekörül
napi szinten ügyködni kell. Mindennek megvalósítása
pedig nem várathat magára, már májusban el akarjuk
kezdeni a munkálatokat.
A levelesládámba leginkább csak este van időm belenézni.
Jobbára tárgyalásról tárgyalásra járok, s közben
telefonálok. Ha már itt tartunk, ma is kaptam egy sms-t
az egyik játékostól, melyben arra kért, hogy tudnék-e
vele és két másik társával találkozni. Mi megígértük a
fiúknak, hogy nem kell aggódniuk a pénzükkel
kapcsolatban. A márciusi fizetését mindenki a
szerződésében foglaltaknak megfelelően meg fogja kapni.
Ennek szerepe volt az átigazolásnál is. Van pár játékos,
aki annak tudatában írta alá a szerződését, hogy
megtörténik a tulajdonosváltás. Nem hiszem, hogy ez
különösebb erkölcsi vitát indítana, hiszen mindenki
pénzből él, és tudni szeretné, hogy ahová játékosként
leszerződik, ott mire számíthat. Volt olyan, hogy az
átigazolási időszak utolsó napján este tíz órakor hívtuk
fel a szövetség illetékesét, hagyja jóvá az általunk
kiszemelt játékos átlépését, mert csak akkor tudtuk
megmondani biztosan, mi várható. Mi azonban megígértük a
srácoknak, amit kínálunk, tartjuk. Persze sejtettük,
hogy nem lesz könnyű dolgunk, de megoldjuk.
Hogyan reagálnának, ha valaki azt kezdené el
kiabálni a stadionban, hogy „Világi takarodj!“ ?
Ez nem fordulhat elő, ebben biztos vagyok. Odáig nem
jutunk el. Világi úr komoly döntést hozott, amikor
megvásárolta a klubot, s ehhez hasonló komolysággal is
akar tenni a DAC sikeréért. Ez mindannyiunk szívügye.
Miben látják a siker kulcsát?
Az ifjúságnevelésben. Elképzelésünk szerint hosszútávon
csak úgy tudjuk sikerre vezetni a DAC-ot, ha erre a
területre összpontosítunk. Üzleti szempontból is az
hozza a legtöbbet a konyhára, ha a saját nevelésű
játékosokkal jelenünk meg a piacon. De ne ugorjunk
ekkorát előre. Olyan gyerekeket szeretnénk
összeválogatni, akik pár év múlva a nagycsapat gerincét
alkothatják majd. Természetesen fontos a mentális
nevelésük is ezeknek a fiataloknak. Fontos az, hogy
érezzék, megtiszteltetés a DAC-ban rúgni a bőrt. Nem
akarok közhelyeket puffogtatni, de úgy gondoljuk, e
dolgok megvalósítása nélkül nem leszünk életképesek.
Éppen ezért elengedhetetlen, hogy kiépítsünk egy olyan
edzőbázist, egy akadémiát, ahol összegyűjtjük a környék
legtehetségesebb és legkitartóbb fiatal játékosait.
Ennek érdekében már tanulmányoztuk a francia modellt
Auxerre-ben, a napokban készülünk az Ajax akadémiájára.
Versenyképes rendszert akarunk kialakítani. Ez többéves
folyamat, de minél előbb el kell kezdenünk, ha eredményt
akarunk elérni. Egy Hamšík-szintű játékos kinevelése nem
megy egyik napról a másikra. A pénz mellett mindehhez
idő és megfelelő szakmai háttér is szükséges. Úgy
gondolom, hogy Németh Krisztián, Lépes Gyuri, Takács
Pista, Borbély Balázs, Kiss Igor, Biegelbauer Róbert és
a többiek, akik már korábban is az utánpótlásneveléssel
foglalkoztak a DAC-nál, mind komolyan veszik
feladatukat, és azért dolgoznak, hogy munkájuk gyümölcse
mihamarabb beérjen.
Két külföldi futballakadémiát említett, mi a
helyzet a magyarországiakkal. Mégiscsak hozzájuk vagyunk
legközelebb.
Talán nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a
hozzánk legközelebb álló csapatok a Videoton és a Puskás
Akadémia. Velük minden évben legalább egyszer mérkőzést
játszunk. A Puskás Akadémia vezetőségével nagyon jó
baráti viszonyt ápolunk, személyes találkozókra is
összejárunk. A hamarosan megújuló weboldalunk pedig a
Videoton internetes oldalának mintájára készül. Azt már
nagyjából megbeszéltük, hogy milyen tartalommal töltjük
meg, hamarosan ez is beindul. Stílusosan akár azt is
mondhatnám, hogy „under construction“, vagyis fejlesztés
alatt áll. Mint ahogy minden egyéb a klub körül. Azon is
agyalunk, hogy az FK DAC címerét esetleg megújítsuk.
Ötletelünk, egyeztetünk, gondolkodunk.
Ha már ezzel az idegen kifejezéssel élt, ezen
kívül milyen újításokra számíthatnak a szurkolók?
Stadiont akarunk építeni. Felmerült a lehetősége egy
teljesen új létesítmény felhúzásának, de ettől az
elképzeléstől egy idő után elálltunk. A Sport utcai
arénát fogjuk átépíteni. A DAC a legnagyobb sikereit
ezen a pályán érte el, az emberek nehéz szívvel válnának
meg ettől a helytől. Az építkezést 2,4 millió euróval
támogatja a kormány, 1,6 millióval száll be a város, a
többit mi álljuk. E pillanatban azonban elsődleges a
sikabonyi pályák kiépítése, s valamikor a nyáron
megkezdődhet a stadionépítés is. Ez egy összetett
munkafolyamat, hiszen a lelátók kialakítása mellett a
játéktér is megújul, új, gazdaságos öntözőrendszerrel és
talajfűtéssel látjuk el a pályát, és persze
parkolóhelyek kialakítására is gondolnunk kell.
Minderről az önkormányzattal is tárgyalunk majd, hiszen
például a parkolók esete specifikus, mert gyakorlatilag
nekünk csak meccsnapon lenne rá szükségünk. Ha ezeket a
dolgokat sínre tettük, utána beszélhetünk olyan témákról
is, mint a beléptetőrendszer modernizálása, bérletek
kialakítása, a belépők esetleges kategorizálása, a
jegyvásárlás lehetőségeinek bővítése, ajándéktárgyak
forgalmazása.
Hogy képzelik el a szurkolókkal való
kapcsolattartást?
Én magam már beszélgettem a szurkolói csoportok
vezetőivel, Világi úr a jövő héten egy szurkolói fórum
vendége lesz (a beszélgetés azóta már lezajlott – a
szerk. megj.) a stadion éttermében, a Slovan elleni
meccsünk előtt pedig Herdics Zoltán biztonsági menedzser
ismertette az új szurkolói törvény vonatkozó
rendelkezéseit a drukkerekkel. Az információk közlésével
és a szurkolókkal való kapcsolattartással hamarosan
megbízunk valakit. Már tudjuk, ki lesz az a személy, de
ahogy az előbb fogalmaztam, egyelőre még ez is „under
construction“. Az ajtóm mindenesetre mindenki előtt
nyitva áll. Szeretnénk, ha e téren minden úgy működne,
ahogy annak egy egészséges egyesületnél működnie kell.
Ezért figyelünk majd oda a VIP-szektor kialakítására is,
és terveink szerint a bérleteseinket egyéb kiváltságok
is megilletik majd. Ez minden nagy nyugati klubnál így
műdik. Egyébként az eddig lejátszott meccseinken a
szurkolóink fantasztikus hangulatot teremtettek, bízunk
benne, hogy ez így lesz a jövőben is. Köszönet nekik a
buzdításért.
Mi a helyzet a hagyományőrzéssel, mekkora
megbecsülést kapnak majd a klub legendás játékosai?
Korábban megtörtént, hogy Rudolf Pavlíkot nem akarták
beengedni a VIP-szektorba...
Aki kint volt a tavaszi meccseinken, láthatta, hogy
olyan személyek foglalnak ott helyet, mint például Pecze
Károly, Dušan Liba vagy Peter Fieber, senkit nem
zavartunk el onnan. Idén szeptemberben lesz a klub
megalapításának 110. évfordulója. Nagy Krisztiánnal, a
DAC szurkolói weboldalának fenntartójával már beszéltünk
ennek méltó megünnepléséről. Krisztián egy kiállítást
tervez, de egyelőre ennek a rendezvénynek a
megszervezését még nem kezdtük el, erre több időnk most
nem jutott, mivel jelen pillanatban mások a prioritások.
Viszont támogatni szeretnénk az ehhez hasonló
elképzeléseket.
Lát esélyt egy közös cseh-szlovák bajnokság
létrejöttére? Pár éve ez is szóba került.
Mi mindenképp örülnénk neki, de szerintem ebbe a csehek
nem egyeznek bele. Ők előbbre vannak mind játéktudásban
– vegyük csak a Plzeň menetelését az Európa Ligában –,
mind az infrastruktúra kiépítésében. A stadionjaik nagy
része fedett, a pályák zöme fűthető. Viszont ha mégis
megvalósulna ez a fúzió, mi szeretnénk a részesei lenni.
Azt beszélik, Szlovákiából négy csapat indulhatna ebben
a versenyben. Elsősorban a komoly hagyományokkal bíró
egyesületekről van szó, mint például a Slovan, a
Nagyszombat vagy a Kassa. Azt hiszem, a múltunkra való
tekintettel joggal lenne helyünk e csapatok között.
Bízom benne, hogy a jövőben ez be is igazolódik. Szóba
került ez már a stadionépítés kapcsán is. Világi úr
ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy a stadion
befogadóképessége semmiképp se legyen kevesebb 12-13
ezer főnél. Mert amennyiben a prágai Spartát kéne
fogadnunk Dunaszerdahelyen, biztosan nem lenne elég egy
kilencezres aréna.
Mi a véleménye a futballbundáról?
Ez egy tragédia a labdarúgásban. De nem csak itt, hanem
minden más sportágban egyaránt. Ezt minél előbb ki kell
irtani a sportból, mert ha nem a pályán dől el az
eredmény, azt onnantól kezdve igazából nem is
nevezhetjük sportnak. Mindenki tudja, hogy a DAC-tól hat
pontot levontak, mert négy korábbi játékosa bundaügybe
keveredett. Az természetes, hogy a vétkes futballistákat
meg kell büntetni emiatt, de a klubot nem kellett volna
ilyen szankcióval sújtani. Erre még korábban nem volt
példa. A sportdiplomáciánkon is van javítanivaló, mert a
jövőben hasonló esetnek nem szabad előfordulnia.
Kanyarodjunk el egy kicsit a DAC-tól. Van-e
kedvenc csapata valamelyik külföldi ligából?
Őszinte és lehet, hogy meglepő lesz, amit mondok.
Mostanában nemigen nézek focit a tévében. Egyszerűen
nincs rá időm. Múlt hét pénteken elmentem Szencre, hogy
megnézzem a második ligás hazaiak játékat a
Liptószentmiklóssal. Másnap délelőtt végignézem két
diákcsapatunk meccsét is. Mindketten a nagyszombatiak
ellen játszottak. Utána beültem az autóba, és
megcéloztam a Disznólegelőt: Slovan – DAC. De még ez sem
volt elég, hazafelé megálltam a Bős – Domaniža meccsen.
Az volt tehát aznap a negyedik mérkőzésem. Vasárnap
reggel nyolckor már úton voltam Nagytapolcsányba, ahol
az ifistáink játszottak, visszafelé négy srácot kitettem
Komáromban, onnan pedig Nyékvárkonyra hajtottam. Persze
a pályára. Levezetésképpen este megnéztem a tévében az
El Classicót. Számolta? Nyolc meccs három nap alatt.
Mit szól mindehhez a család?
Fogalmazzunk úgy, hogy megértőek. Mi szeretnénk, ha a
játékstílusunk a sok futáson alapuló Bundesliga
csapatokéra hasonlítana, de a német bajnokikat nem tudom
otthon figyelemmel követni. Nem voltam még képes
beállítani az Eurosport2-t. Igazából viszont az angol
ligát szeretem.
A vébén kinek fog szurkolni?
Az olaszok a kedvenceim. Szeretem Olaszországot,
kedvelem az ottani emberek mentalitását. Kirándulni is
minden évben elmegyünk Itáliába; télen síelni, nyáron a
tenger mellé. Fociszerető emberként az egyik
legmeghatározóbb élményem szintén ide köthető.
Pontosabban a San Siróhoz, ahol egyszer egy városi
derbin én is ott ültem a lelátón, amikor az Inter 4:3-ra
legyűrte a Milánt. De ahogy említettem, az angolokat is
szeretem. Szintén felejthetetlen volt, mikor a 2005-ös
isztambuli Bajnokok Ligája döntőben a Liverpool 3:0-ról
felállva verte meg az AC Milánt. Ezt a meccset is a
helyszínen tekintettem meg. Úgy látszik, nem hozok
szerencsét a rossoneriknek.
Külföldi stadionokból tehát van pár meghatározó
élménye, mi a helyzet a hazaival? Milyen emlékezetes
pillanatai vannak Végh Tibornak a DAC stadionjából?
Még a Smetana ligeti alapiskolában tanítottam, mikor
vendégül láttuk a Bayern Münchent. Szerintem ez mindenki
számára örök emlék. A meccs szünetében el kellett
hagynom a helyemet, s emlékszem, ezután már nem tudtam
visszafurakodni, akkora volt az embertömeg. A második
félidőt már Lázár Gyuriéktól néztem végig. Az igazság
az, hogy abban az időben én minden hazai meccsen kint
voltam. Besztercebányáról is hazajártam, még akkor is,
ha hétköznapra esett egy-egy találkozó. Emellett én nem
követtem el azt a hibát, amit Világi úr, akinek az
esküvője épp meccsnapra esett, s emiatt csak az első
félidőre tudott kimenni a stadionba. Én ugyanis július
16-án házasodtam, amikor szünetel a bajnokság. A
házasulandó DAC-drukkereknek ajánlom, az én példámat
kövessék, ha nem akarnak rögtön az elején vitába szállni
a menyasszonyukkal.
(Kiss Balázs, KLIKKout 2014. április)
A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.