Folyékonyan, mint a víz… (Focisávon kívül)

 

Mezei Máté bemutatja a parkour és freerun sportágakat

 

Lejegyezte: Poór Tibor

 

A parkour Franciaországban, a hetvenes években alakult ki, egy francia vidéki tűzoltótiszt fia (David Belle) jóvoltából. A mai napig a sportág atyjaként tartják számon Belle-t. Az idősebb Belle által a közeli erdőben készített akadálypálya volt a kezdetek kezdete. Lényeges jelentőségű a parkour történetében a Belle család beköltözése Párizsba, ahol ifj. Belle a környezethez, a városi körülményekhez alkalmazkodva űzte és fejlesztette tökélyre a parkourt.

 

Gyakran hallom, hogy a parkour egy látványos sport, hiszen nagy számban tartalmaz szemet gyönyörködtető szaltókat. Nem teljesen így van, mert a parkour nem tartalmaz szaltót vagy hasonló elemeket, ezek az ún. freerunban találhatóak, ami egy, a parkourból alakuló testvérsportág. Amíg a parkourban az a cél, hogy eljussál A ponttól B pontig a leggyorsabb utat választva, a freerunnál az a lényeg, hogy eljuss A ponttól B pontig, és közben minél több látványos elemet mutass be.

 

A parkour lényege nem az egymás közötti versenyzés, egy igazi parkouros nem a társát vagy az ellenfelét akarja legyőzni, hanem önmagát felülmúlni. A parkour egy extrém sport, és egy extrém sportot űző egyén nyilvánvalóan nem képes csak eggyel betelni, ezzel számolni kell. A parkour mellett lehet freestyle-korizni, gördeszkázni, snowboardozni stb… Ez sima függőség, egy extrém sportoló nem tudja egy adrenalin-sporttal beérni…

 

Miért választja ki valaki a parkourt? Mert egy életstílus. Igen, remek erőnlét a sok edzés gyümölcse, de a lényeget legjobban egy szép mottó magyarázza el: Folyékonyan, mint a víz. Apróra váltva - nemcsak a fizikai akadályokat kell folyékonyan venni, hanem az ember életében előforduló akadályokat is. Néha a parkourosok a különböző videofelvételeken úgy tűnnek, mintha őrültek lennének, de ez nem igaz, pont ellenkezőleg, jellemzően fegyelmezett emberekről van szó. Ahogy a víz képes idővel megbontani a sziklákat, úgy a parkouros számára sincs bevehetetlen akadály. Van olyan, hogy valami épp nem sikerült, de olyan nincs, hogy valamit ne lehessen megoldani... előbb-utóbb valamiképpen utat találunk, mint a víz.

 

Eddig a legjobbakról beszéltem, most néhány szót ejtenék a mi társaságunkról. Mi nem működünk szervezetten, ennek ellenére régebben heti rendszerességgel közösen edzettünk, hetente akár háromszor is, és ezen kívül még otthon se hagytuk alább. Ma már egy picit más a helyzet. Viszont amikor bárkinek közülünk hiányérzete van, elég csak egy telefonhívás, és miután spontán megbeszélünk egy időpontot, kimegyünk közösen edzeni. Lehet, hogy ez a beszélgetés és a fotózás újraéleszti a régi intenzitású, közös edzéseinket, mert szép, ha otthon edzünk magunknak, de csoportosan az igazi, mert például egy hátra szaltót egyedül szinte lehetetlen megtanulni.

 

Akiben felébresztettem a kíváncsiságot, és több infót szeretne, a parkour lényegét megtalálja a youtubon. Elég beírni a parkour szót, illetve David Belle vagy Ryan Doyle nevét. Természetesen több filmben is találhatóak parkour, illetve freerun elemek, és több filmben jelennek meg tracerek, de azokban főleg a látványosság kerül előtérbe, nem a parkour szelleme. Ha mindenképpen ragaszkodnak a látványhoz, akkor ajánlom Luc Besson: B13 című kétrészes filmjét, esetleg a Freerunner, a Yamakasi I és a Yamakasi II filmeket.

 

Ami a sportág szervezettségét illeti, nem éppen rózsás a helyzet, hiszen a környéken egyetlen szervezett parkour klub működik, mégpedig Pozsonyban. Rajtunk kívül volt egy parkouros baráti társaság Nádszegen, de nem vagyok benne biztos, hogy még működnek. Tallóson van néhány srác, akik kóstolgatják a parkourt, de ők inkább breakerek - táncosok. Nagyon jó lenne, amennyiben létezik valahol egy parkouros banda, ha küldenének magukról hírt, illetve életjelet. Elérhető vagyok a Facebookon. Várjuk a jelentkezőket egy kis eszmecserére, tudásmegosztásra, esetleg versengésre. :-)

(Poór Tibor, 2014. június 11.)

 

       

Fotók: Horváth Matyi (1-2), Šenkár Márió (3-5)