Making Off -Világi a Merre gurulhat a labda esten...

[chilavert]

Making Off, avagy hogyan készült

Már régóta tapostam a vizet, hogy meghívjam őt a Merre gurul(hat) a labda című beszélgető estre. Készítettem vele már egy interjút, de végül nem jelenttettem meg. Én döntöttem így. Elnézést kértem és „lekönyveltem”, hogy több mint valószínű, egy Világi Oszkár-interjú számomra e miatt a „Zártkapus” kategóriába kerül.


Viszont a beszélgető estek úgy alakultak, hogy amikor a következő est témáján agyaltam, mindig Világinál „kötöttem“ ki. Hát akkor, gyerünk, egy próbát megér… Megcsörgettem.

Azok a személyek, akik nem „időmilliomosok“, rendelkeznek egy hasznos tulajdonsággal. Amit meg lehet beszélni telefonálás közben egy perc alatt, azt tényleg egy perc alatt beszélik meg… Szóval, beleegyezett.

A legnagyobb fejfájást az előkészületek során a megfelelő helyiség kiválasztása okozta. A Zerda Pubot már megkedveltük Kiss Balázzsal, de sejtettük, hogy kicsi lesz. Viszont egy másik helyiség keresése ezt hozta: kicsi, foglalt, vagy… hogy is mondjam. Amikor kimondtam Világi nevét, szinte „vigyázzba“ álltak az emberek... Azok is nyűglődtek, akiknek a „Te mököpösös vagy, te még lehidalósos” elosztás szerint ilyenkor nem kéne kínlódni, és úgy kezdeni a választ, hogy: Tudod, izééé a… Na, mindegy.

Egyik délután mentem a lányomért a napközibe. A Smetana ligeti alapiskola étkezdéje! Az iskola igazgatója készséges volt, és a helyi „stábbal“ is gond nélkül megbeszéltük a teendőket. Editke, a takarítónő nagy DAC-szurkoló, tehát a stáb maga a tökély volt.

Egy kis bibi. Nem jó az első kikiáltott időpont. Április 30. a következő, s ez már ziher.

Az est napján, délelőtt még egyeztetünk apróságokat, a szokáshoz híven körülbelül harminc másodperc alatt.

Pontos volt. Persze mindenki tudja, hogy egy ilyen riportalanynál, ráadásul egy tömeg előtt, nagyon oda kell figyelni mindkét műsorvezetőnek. Egy picit más volt most a benyomásom, mint az első interjú során – jogos, hiszen ez egy tematikus est volt – itt lehetett érezni, hogy kemény üzletelő, aki megálmodta, hogy lesz egy klubja Dunaszerdahelyen, és ebben a témában nem vitázik a szerinte kevésbé fontos momentumokról.

Mi volt lényeges a mondanivalóból? Számomra két dolog.

Kontaktust kapok Világitól arra a SFZ-ben dolgozó illetékesre, aki informál, hogy a szülőknek milyen kötelezettségük és jogaik vannak gyermekük átigazolási folyamata során. Már előzetesen megegyeztem egy napilap szerkesztőjével, hogy amint ez az ún. iránytű készen lesz, nyilvánosságra kerül.

Szerintem Világi az új idényben már egy második ligás klub tulajdonosa lesz. Stadiont akar építeni, s ha kilobbizza, hogy egy új stadion legyen dotálva, nem pedig az öreg rekonstrukciója, mindene meglesz, ami kell egy ligás klubnak. Ez az öreg stadion végét is jelentheti, ami viszont fájós lesz.

Sok mindent meg kell (vagy nem kell) majd emészteni és sok mindent megszokni egy DAC-szurkolónak. Kérdés, hogy egy más klubnevet, más klubszíneket hogyan fogadnak a szurkolók. Ezt a reakciót nehéz előre kiszámítani. Viszont ha arra gondolok, hogy mit volt képes akceptálni a foci miatt a dunaszerdahelyi nézőtér – többek között emberi jogok megtiprását, klub renoméjának a sárba tiprását…
(Poór Tibor, KLIKKout 2013. május)