Retro ON Tour: Zólyombrézó-DAC 0-1

[chilavert]

Addig a pillanatig, avagy a lopérbrézói Ákosfutás

Mottó: Tele van ez a DAC hócipővel

Addig a pillanatig csak egy szimpla jó érzés volt. Ontúros meccs. Hosszú hónapok után, szervezetten. Mi ketten - piszálek és a fotós - személykocsival, de ennek ellenére reguláris ontúrosoknak éreztük magunkat. Focit, Ákost, focit vesézzük. A paranoiások kedvéért, Ákos az a bonanzás Ákos. Nem kell kombinálni, hogy esetleg nem mákos, zsákos (Frodo) vagy iszákos Ákosra gondolok-e.
Vajon milyen lesz a Retro On Tour, mely az igazat megvallva, roppant nehéz szülés után kelt életre?
A Pinte ügy után sorban jöttek a szurkolók közötti viszályok. A mai napig nem sikerült kitörölni ezeket a közösségpusztító jeleneteket a memóriákból. Ki a hunyó, hogy magyar magyart utál(t), hogy Dunaszerdahelyi Dunaszerdahelyit utál(t)? A pingponglabdát már közel három éve egyszer fonákkal, egyszer tenyeressel suhintja át a másik oldalra a kedves vezetőség, illetve az első YBS elnök egymásnak. Ez így van rendjén, ez a pingpong tartson akár kétszáz évig, kezd lényegtelen lenni, hogy ki nyer…
Végül összejött a Retro On Tour, de azért tartottunk tőle, hogy kirobbanhat a balhé, ha valakinek eszébe jut a múltat vesézni. És reméltük, hogy a két buszon minden rendben van. Az első telefonálás közben, hálaistennek, egy szombati délelőttön abszolút természetes és szokványos felhőtlen vigadozás hallatszott... Jó érzés volt. Addig a pillanatig.
Addig a pillanatig, amíg nem értük utol a két buszt. Mert ettől a pillanattól olyan libabőr és hőhullámok támadtak rám, mintha egy limonádé filmet néző hölgyemény lennék… Persze, a srácok már reggeltől nyomták magukba a MIZO kakaót és madártejet, úgyhogy a jó hangulat már ezért is adott volt. Tudom, ha most leírom, hogy milyen fasza volt találkozni a régi barátokkal, akik már nagyon rég voltak így együtt, akkor egy fotelban olvasó, mélyen tisztelt polgár szánalmasnak és túlzottnak nevezheti a helyzet ábrázolását. Hogy fényesítek. Kukkot se. Ezek a srácok - kemények, lágyak egyaránt - valamit azért átéltek ez alatt a röpke négy év alatt. Párszor már a Radványi Miki - Németh Kriszti edzőpárosnak mondtam – szerintem mint edzők a négy év alatt annyi mindenen mentek át, mint máshol tíz év alatt se… Ez érvényes a DAC szurkolókra is…
Szóval, ezzel azt akarom mondani, hogy állati jó volt látni a szurkolókat, újra hallani, ahogy a szönci retro-ultrás Mikic lepiszálekoz engem. Már hiányzott, hogy a két volt kinderharcosból lett harcos – Tűzoltókoči és Naď Zoli - megkérdezze tőlem szarkazmussal hintve: Nem ismered azt a csávót, aki a fórumon még mindig fura nyelven ír? Erre nem válaszolhattam másként, mint - klasszikust idézve - Ó, hagyjátok őt, ő egy fa……opó! Ha sejtettem volna, hogy mi vár Lopérbrézón, azt hiszem, hogy azzal az ominózus szóval nem szellemeskedek…
Az egyik megállónál a buszosok találkoznak Pavlíkkal, aki fújni fogja a meccset. Nem tudom mi lett neki beszólva vagy szólva, de hatásos volt… Lehet, elég volt a tekintet. Kitűnően fújt.
Hihetetlen szép környezetben fektették le a lopérbrézói (ez a helység megnevezés nem létezik, de kit érdekel) stadiont. Kiszállunk a fotóssal az autónkból és az egyik szervező felé indulok. Készséges, de látom rajta, hogy rendkívül ideges. Később, ahogy ez a szervező, úgy a többi is, rájönnek, hogy szórakozni szeretnének a dacosok, nem gyilkolni. Mivel a kakaótól és a madártejtől picit nehézkesebb lett a fiúk mozgása, szinte rémisztőnek számít a felfelé ívelő dombos út a később simán csak ketrecnek nevezett szektorba.
A stadionba érve elkérjük a fotós mellényt, és hirtelen az jut az eszembe, mi lenne, ha a meccset nem az újságírói szektorból, hanem a kapu háta mögül nézném.
Fotózunk ezerrel. A srácok kiteszik a drapikat – a legendás gejmovereset is. Következik a koreó. A drapi üzenete: Mentsük meg a DAC-ot a jövő nemzedékének. Tíznél több gyermek fényképpel kísérve.
A fociról már írtam, tehát most hanyagolom.
A vezetőség tagja megkapja a szokásos Buzzed Mc a Lanád-at. Én nem szeretem ezt a rigmust.
Az első félidőben kifogy a büfé kínálata – ne sírj Mikic, nincs több ásványvíz…
A DAC szurkolók végigszurkolják az egész meccset, később mindenhonnan özönlenek a dicsérő szavak.
Frenetikus szurkolás. Közel nyolcvan szurkoló öt On Touros busz teljesítményére volt képes.
Vége a meccsnek. Az egyik busz nekimegy egy touaregnek. A szervezők egy pillanatra elvesztik a fejüket - ilyen intermezzóval abszolút nem számoltak - de végül megoldják.
Úgy, ahogy a koccanás előtt megoldották a két Ákosfutó produkcióját. Már amikor arra járunk, veszekednek a hazaiakkal. Szólok a fotósnak, hogy készüljön fel arra, amire nem lehet felkészülni. Ettől a perctől a fotós szeme olyan tágra nyílt, hogy na… Tulajdonképpen mindenkinek…. Eyes Wide Shut…
Nem szólok vissza, nem reagálok, nem érdekelnek. Megyünk a sajtótájékoztató helyiségbe. Loholnak utánunk. Miután nem sikerül kidobatniuk engem, ők is a sajtótájékoztatóra kívánkoznak. Engem beengednek, őket nem. Ettől még jobban - lehet még jobban? - megőrülnek. Kérdezik tőlem a hazaiak, kik ezek? Válaszolok. Rám néz a három kvázi „testőröm”. Szégyellem magam helyettük.
Mentsük meg a DAC-ot a jövő nemzedékének. Now.

[i]U.I. Az úton hazafelé egy politikus, Tchaplinovics D. kénytelen meghallgatni a Retro On Tour - Vox populi, vox dei műsor forgatását. Az egyik téma 2008. November.1.

U.I.U.I Nem a klub szervezte a Retro On Tour-t.