Négy felejthetetlen meccs az Antal-érából 1/4 rész

Szerző: **chilavert** Dátum: 2015. jún. 24., 11:18

Sziasztok mindenki!
Úgy döntöttem, hogy feldobom az Antal-éra talán legemlékezetesebb (2008-as) meccseit érintő cikkeimet.
Azt hiszem, hogy nem szabad elfeledni Lengyel Krisztiánt és azt se, hogy egy hatalom ezzel az aktussal mindenkit végigalázott. Aki ezt hülye magyarozásnak nevezi és azt mondja, hogy semmi se történt, annak azt üzenem Woody Allen szavaival, hogy : Bekaphatja az összes fa...mat!

Kellemes visszaemlékezést, bár helyenként sajnos fájdalmas lesz...

Üdvözlettel Csili

Az első cikk: Hihetetlen (DAC-Nagyszombat 3-0)
A második cikk: Dunaszerdahely, are you ready?! (DAC-Slovan 0-4)
A harmadik cikk: SAJZE SZLOVAKISE FUSZBAL, AVAGY SFZ GYERE VELÜNK RÓZSÁT SZEDNI (DAC-Rózsahegy 3-2)
A negyedik cikk: Az álomősz utolsó dobása (DAC-Máriatőlgyes 1-0)

Hihetetlen

A nézők nem szállingóztak. Özönlöttek. Senkit sem ért meglepetésként, hogy Nagyszombatból kétezer fekete-piros „angyal” zavarja majd a csaknem egy évtizede alvó DAC közönség nyugalmát. Viszont az, hogy a hazaiak ilyen nagy számban lesznek kíváncsiak arra, mi sül ki a fél évszázados „évszázad” szerződéséből, már igen. Ilyen nagy tömeget senki se várt.

A zöld gyepen nem éppen megszokott látvány várta a nézőket.

A hazai csapat tagjaként fekete bőrű játékosok melegítenek. És oly keveset tudunk róluk. Elnézést, valamit azért igen. Adiaba a kameruni olimpiai keret tagja. Ez az oka, hogy ma is hiányzik… Viszont itt van egy Rolf Landerl nevezetű osztrák, aki anno Pozsonyban tanult és közben az Interben focizott. A kapuban egy taksonyi srác melegít, aki Szencen védett. Ő a Jani… Vele együtt egy ikon tért vissza Szerdahelyre. Az utóbbi két évtized egyik legzseniálisabb DAC játékosa. Az alakuló új szurkolótábor meg is tiszteli a somorjai születésű Pinte Attilát egy drapival, melyen egy megható üzenet olvasható: Isten hozott itthon Attila!

Parázs hangulat a lelátókon. Hogy minden olyan legyen, mint régen, a tökmag és a szotyola se hiányozhat. A „retrós” nézők, akik átélték a nyolcvanas éveket, egymást böködik és egymásra kacsingatnak. Kérdezgetik egymást:„Te is érzed, hogy visszajött a DAC-feeling? Te is libabőrös vagy? Netán visszajön a hangulat is?”. Még nem tudjuk, hogy nemcsak visszajött, sőt… Hoppá mi történik? Tíz perc játék után egy vézna nagyszombati szurkoló átugorja a kerítést és odasompolyog a szerdahelyi szurkolókhoz. A szervezők csak nézik, tétlenek. Mindenkit meglepve letépi a kiakasztott magyar zászlót és a trófeával fut a sajátjaihoz. Egy hazai szurkoló mégis reagál. Ő is átugorja a kerítést és a magyar zászló tolvajának üldözésébe kezd. - „Add vissza! Add vissza! Ez az enyém! A miénk!” Meglett! Elveszi tőle és visszahozza. Ez a szurkoló, aki „lestoppolta” a zászlólopást, később megkapja a pénzbüntetést, de egy pillanatig sem bánja. Főleg miután zúg a fejére a vastaps…

Nem csak egy egyszerű zászlóvisszaszerzés volt. Több. Persze nem mindenki nézte jó szemmel. A végeredmény egy precedens nélküli zászlós törvény. Azért is volt több ez az eset, mint egy - add vissza a zászlómat…

Kezdődik a meccs. A szerdahelyi közönség, gondolok a nyugdíjas tribünre, szinte nem lélegzik. A nagyszombati szurkolók, a zászlós incidens - ez mind felturbózza a hazaiak emócióját. Van még egy dolog, ami nem ül, illetve lélegzetelállító. Ez a B-közép, ez az új B-közép valami fantasztikus! A nyolcvanas és a kilencvenes évek B-középje se volt kutya, de ez? Hihetetlen! A DAC túléli a félidőt, ki lehet fújni az emóciókat, az idegességet, a félszt. Az öltözőben és úgyszintén a tribünön. Második félidő. Jön a nagy pillanat. A lapos és pattogó beadást, mely balról jön, az ötös környékén többen elvétik. A későbbi gólzsák, Kweuke is. De jobbról jön Landerl! Érezhető, hogy nem lesz jó a lövő szög, ha Rolf hozzá is jut a labdához. Ráadásul a nagyszombati játékos, látva a veszélyt, próbálja blokkolni testtel a lövést. Mindenki feláll a tribünön, szól a „No! No! No!”. Rolf megtalálja a rést, a szabad utat a gólhoz, és kegyelem nélkül, laposan a hálóba talál. Góóóóóól! Robban a stadion. Az emberek örömükben ugrabugrálnak, őrültként kiabálnak egymásra: „Baszd meg, góóól! Golgolgóóóóóóóóóóól!”

Még kettőt sikerült begyömöszölni. De Rolf Landerl gólja volt az igazi. Az extázis. A nézők ereiben az explóziók által feléledt focivér bugyborékolni kezdett. Fociéletre kelt. És egyik napról a másikra Szerdahelyen megint a foci lett az egyik legfontosabb dolog. Úgy istenigazából nem az első bajnokival, hanem ezzel az első hazai mérkőzéssel kezdődött el ez a történet. Antal-éra. Akkor még senki sem tudta, hogy milyen történet lesz. De az első fejezete hihetetlen volt. Hihetetlenül szép volt.
(Poór Tibor, KLIKKout 2011. november)