Lengyel Krisztián

[chilavert]

Krisztián

Felejtünk. Néha akarva, néha akaratlanul. Az emlék kifakulhat, és mi már nem érezzük olyan nagy intenzitással. És ha a homályba borult emlékek fel vannak elevenítve, megtörténhet, hogy már nem okoznak olyan nagy felháborodást mint aznap, amikor a kellemetlenség megtörtént. Az emlékek ilyenfajta „tárolása” bizonyos esetekben nem is olyan rossz.

Viszont ha kimondjuk Lengyel Krisztián nevét, azonnal előttünk van egy kép, melyen Dunaszerdahely város földjére egy helikopter próbál landolni. Újra halljuk e gép „sikolyát“, mely a tizennégyezres tömeg némaságába és dermettségébe könyörtelenül „belegázolt“.

Miután Krisztián édesanyja tegnap kinyitotta az ajtót, hogy „beengedje“ Jézuska üzenetét, melyet a Felvidéki Harcosok szurkolói csoport képviselői egy gyűjtes-hozta ajándék formájába (300 eur) adtak át a Lengyel családnak, arra lettem figyelmes, hogy Krisztiánnak milyen, úgymond törékeny, alkata van.

Míg beszélgettünk vele és édesanyjával, aki manapság nemcsak az anya szerepét tölti be, hanem egy őrző- és védő-angyalét is, magamba csak azt fejtegettem - Jézusmária, ebből a vékony, üvegnél is törékenyebb fiúból, próbálták kihajtani és kiűzni a lelket?

Számomra tegnaptól az a tény, hogy Krisztián túlélte a borzalmakat - csodával határos. És eszembe jutott egy bölcs mondás, melyet kikölcsönzök e cikk befejezéséhez: Ha egy ember erős és erős emberek állnak mellette, meglehet őt törni, de nagyon nehéz megalázva tönkretenni.

Lengyel család, tudom, hogy nem vágytak ilyen dicsőségre, de arra, ahogy megmérkőztek ezzel a sors adta kellemetlen esettel, büszkék lehetnek. És mi is büszkék lehetünk. Önökre.

Lengyel család, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! De legfőképp, erőt és egészséget!!!

(Poór Tibor, Vörösmajor, 2009 december 21.)