Friss cikkek a DAC-ról: Cikk No.1 (Klikkout magazin)

[chilavert]

Egy kicsi leltár senkinek sem árt

Nehéz lenne elemezni az idei tavaszi idényt, ha nem beszélnénk a tavaly sikeredett húzásainkról. Sejtem, hogy ha megemlítem például a Gergel-témát, egypáran így kérdeznek: „Mit kő mindig Gergejrű beszínyi e? Ő már ríg nincs itt!”. Az igaz, de a csapatunkban pont ennyi ideje hiánycikk egy épkézláb játékmester...
Kellemes érzés, hogy az U19-es jól szerepel, de mi a helyzet a DAC nagy csapatával? Elvégre az A-csapat minden klub kirakatterméke. Következzen tehát az A-csapatunk leltára.
Kapusok. Két 25 év körüli kapus és egy 29 éves kapusedző. Bizony, a rutint igénylő helyzetekben ez a felállás nagy hátrányuknak számított. Az edző tanácstalansága a hálóőrök hiányosságainak helyrehozásánál és a srácok rossz felkészítése egy-egy meccsre (megemlíteném a Trencsén elleni idegenbeli meccset) szemmel látható volt. Ezekre a feladatokra Matlák edző aktuális képességei nem elegendőek.Tehát elsősorban egy rutinos kapusedző hiányzik, de ha ragaszkodunk Matlákhoz, egy érettebb kapus talán optimálisabb választás lenne.
Hátvédek. Már a 2013/2014-es tavaszt is a hátsó alakzat lassúsága és a dinamika hiánya miatt zárt védelemmel kényszerültünk végigszenvedni. 2014 őszén próbáltunk frissíteni a védelmen – a rutintalan Tóthtal és a formán kívüli Struhárrral – eredmény nélkül. Egy köztes megoldásként sikerült megszerezni kölcsönbe a remek Saláta Kornélt, aki viszont télen elhúzott a Slovanba... Feltűnt még egy bizarr dolog – a szélső hátvédjeink száma csak három volt...
A 2015-ös tavaszi idényre sikerült elcsípni egy rutinos, de eléggé lassú és nehézkes középhátvédet – Michalíkot. Mellette többnyire Kwin játszott, őt a jobb hátvédekhez sorolhattuk, de eredetileg nem középhátvéd. Tehát gyorsabb és dinamikusabb védelemre van szükség, ha az a cél, hogy búcsút mondjunk a per pillanat szükséges zártabb védekezésnek. Természetesen nem ajánlott végigjátszani egy szezont két és fél szélső bekkel...
Középpályások. A „Játékmester kerestetik!“ című vetélkedő Gergel távozásával startolt, és sajnos egy év után sincs nyoma egy épkézláb játékmesternek. A középpályásaink individuális teljesítménye nem volt jó, mert ahogy hiányzik Gergel, vagy egy Gergel szintű játékmester a defenzív középpályásoknak, úgy hiányzik a szélső halfoknak is. A foci egy alapszabályát nem sikerült megoldani. Amíg nem lesz „spielmacher”, addig, ahogy Pesten szokás mondani: Nyenyi o csom! Még egy dolog: rahedli defenzív középpályásunk volt, van...
Csatárok. Szarkának három dolog kell a jó teljesítményhez (játékmester, empatikus edző és rend a fejben)... Igen, zengett a „Nincs csatárunk” rigmus, de miért nincs? Egy csapat arculatát „mindig, minden körülmények között” a középpálya definiálja. Az, hogy a többi játékos tudása és teljesítménye sem ütötte meg az első liga szintjét, egy lényeges dolog, de egy csapat nem állhat neki egy bajnokságnak kompakt és minőségi középpálya nélkül – ez egy stratégiai hiba, mely nem az edzőt és a játékosokat minősíti. Ez miatt nem lehet se Szarkát, sem a fiatal csikókat és a tapasztalt Jurčót érdemlegesen értékelni.
Főedző. Egy naiv és sikertelen kísérlet a 4-1-4-1 rendszerrel. Egy nem létező progresszív német támadófoci után egy rosszul kivitelezett 4-2-3-1, emellett pár meccs, melyen már nem is tudtuk, hogy milyen rendszerben játszunk. Minimális és gyér edzői beavatkozás a meccseken. Edzőnk legemlékezetesebb pillanatait a sajtótájékoztatón kereshettük – az edző nyilatkozatai helytállnának akár egy stand up comedy-ban. Tomislav, várjuk a fejlődését – természetesen az edzői poszton!